home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9301
/
MODEMA20.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1995-04-18
|
33KB
|
536 lines
@VModemköd Magyarországon@N
@VKerekasztal-beszélgetés@N
Amikor a modemrôl szóló sorozatunkat készítettük elô,
akárkit kérdeztünk, mindenki a gondjait sorolta. A
forgalmazók -- tisztelet a kivételnek -- csepülték a
hatóságokat, néha a konkurencia szakértelmét is, a
hatóságok meg... hát, amilyen egy hatóság. Szeretnénk ezt a
problémahalmazt elseperni, bár tudjuk, ez jószerével
lehetetlen.
@VRésztvevôk@N
A ""Modemköd Magyarországon" címû kerekasztal-beszélgetés résztvevôi:
Andrási István Comfort termékmenedzser
Bárdos Pál Datacom mûszaki igazgató
Bérces László CT Press/CHIP fôszerkesztô h.
Berkes Jenô Please projectvezetô
Bódai Csaba PTF osztályvezetô
Gábri Tibor Humansoft szoftvermanager
Gálfi István dr Qwerty ügyvezetô igazgató
Henter Zsolt APEH-PSZTI osztályvezetô
Ivanov Péter CT Press/CHIP fôszerkesztô
Kocsis László SCI-Modem mûszaki igazgató
Krizsán György CT Press/CHIP tesztlaborvezetô
Kulifay László Secotel technikai ig. h.
Mallász Judit CT Press/Heti CHIP szerkesztô
Miseta Tibor Unicomp ügyvezetô ig. h.
Noé Gábor CT Press/CHIP fôszerkesztô h.
Seres István MEEI fôosztályvezetô
Szakács Péter Orion fôosztályvezetô
Szalai László Lézer szoftverfejl. csop. vez.
Szegô Vilmos SCI-Modem fômérnök
Tóth György APEH-PSZTI mérnök
Verebélyi Attila dBm ügyvezetô
A kerekasztal-beszélgetésre meghívtuk, de nem tudtak az
adott idôpontban eljönni: Közlekedési, Hírközlési és
Vízgazdálkodási Minisztérium; Nemzetközi Gazdasági
Kapcsolatok Minisztériuma, Export Ellenôrzési Iroda;
Frekvenciagazdálkodási Intézet; Kandó Kálmán Mûszaki
Fôiskola; Albacomp; BCN; Datentechnik; Kerszöv; Kventa;
Mûszertechnika.
A legegyszerûbb -- gondoltuk -- egy
kerekasztal-beszélgetést összehívni. Ott a forgalmazók és a
hatóság képviselôi majd jól összeugranak, s nekünk csak
jegyzetelnünk kell. A forgalmazók az elsô pillanatokban meg
se mertek szólalni, hiszen nehéz akármit is mondani annak a
hatóságnak, amelyik majd a következô modemengedélyt is jó
lenne, ha kiadná. îgy mi tettük fel bemelegítô
kérdéseinket. Idôközben kiderült, hogy a hatóságot nem
oroszlán, hanem úriember képviseli, aki igyekszik a
kérdésekre korrekt választ adni.
A hosszúra nyúlt beszélgetést a hangfelvétel alapján
szerkesztettük át. (A hangtechnikai berendezést a XII.
kerületi önkormányzattól kaptuk kölcsön.) A szerkesztés
során megpróbáltuk kihagyni a fölösleges ismétléseket, sok
helyen rövidítettünk, hiszen a teljes anyag 15 oldalt tett
volna ki, s nem akartuk olvasóinkat ezzel untatni.
@VMotiváció@N
@VCHIP:@N Miért sújtják forgalombahozatali illetékkel a
modemeket? Kicsit hasonlít ez az áfa konstrukciójához, de
míg ott utólag, itt mindig elôre kell fizetni (lásd: A
modem-hatóság, CHIP '92/11.). Valószínûleg többen emiatt
""tekintenek el" a postai engedélyezéstôl. Természetesen
jogos az az álláspont, hogy egy újonnan csatlakoztatott
berendezés ne zavarjon más, már mûködô berendezéseket, ez
mindenütt így van. Csak hát itt esetleg ez az
adminisztratív intézkedés többeket eltántorít attól, hogy
normálisan viselkedjenek.
@VPTF:@N Az engedélyezési díjat egy miniszteri rendelet, a
8/91. KHVM rendelet határozza meg. Ez azért alakult így,
mert létrejött egy hatóság, elkülönülve a Magyar Postától.
Amíg a hatósági feladatokat a Posta berkein belül látták
el, addig a Posta költségvetésébôl fedezték a hatósági
tevékenység pénzügyi vonzatait. Most viszont a díjrendelet
alapján befolyó összegek fedezik a hatóság mûködését. A
mûködés természetesen nemcsak azt jelenti, hogy irodáink
vannak, meg hogy felvesszük a fizetésünket, hanem azt is,
hogy szabványokat írunk, hogy külföldi szabványosítási
társaságokba lépünk be -- és az ilyen költségeket is ezek a
díjak fedezik.
Egyébként csak annyit, hogy az engedélyezési díj nemcsak az
ezzel kapcsolatos munkát, de még a papír- és postaköltséget
sem fedezi. És a díjfizetési kötelezettség nemcsak a
modemek forgalmazóit sújtja, hanem minden távközlô
berendezés és távközlô berendezésnek minôsülô eszköz
forgalmazóját. Annak pedig, hogy elôre kell fizetni, azt
hiszem, csak adminisztratív oka van -- utólagos
elszámolásra nincs igazán lehetôség.
@VHumansoft:@N Az elôbb említették, hogy a forgalmazók egy
részét az riasztja vissza az engedélyeztetéstôl, hogy azt a
bizonyos 2,5%-ot be kell fizetni. Szerintem elsôsorban nem
ez az ok. Hiszen ez legfeljebb párszáz forintot tesz ki,
ami valószínûleg nem rontaná túlságosan a modemforgalmazó
versenyképességét. Én inkább abban látom a problémát, hogy
-- amint azt mi, akik forgalmazunk modemeket, mindannyian
tudjuk -- nagyon sok, több mint húszféle modem van. Ezek
bizonyos paramétereikben különböznek egymástól, s vannak
köztük olyanok is, amelyekre kisebb a piaci igény.
Az engedélyeztetési eljárás számlája viszont már -- ahogy
ezt a CHIP is megírta, meg hát mindannyian tudjuk --
százezres nagyságrendû is lehet. Namost, ha ezt a százezres
nagyságrendet kivetítjük egy olyan modemre, amelybôl egy
évben el lehet adni húszat, akkor ennek a modemnek már
csökken az értékesítési lehetôsége. Tehát ma a
forgalmazónak azokat a modemeket éri meg engedélyeztetni,
amelyekre megfelelôen nagy igény van. Ez pedig mindössze
néhány típus a húszból.
@VCHIP:@N A típusjóváhagyási procedúra során nemcsak
Önöknél, hanem máshol is van lefizetendô összeg -- nem is
csekély. Ugyanakkor hosszú a várakozási idô is, általában
2--3 hónap megy el a vizsgálatokkal. Kicsit az az érzésünk,
hogy a néhány tesztelô abszolút monopolhelyzetben van.
Mintha ez nem is egyfajta szolgáltatás lenne a tesztelôk
részérôl.
@VdBm:@N Egy modem bevizsgálása három teljesen különbözô
mérésbôl áll. Az egyik a távközlési vizsgálat, amelynek
egyik laboratóriumát én képviselem, Berkes kollégámmal. A
másik a rádiózavar vizsgálat, amelyhez tudomásom szerint
jelenleg csak egy laboratórium létezik Magyarországon, és
van még egy érintésvédelmi vizsgálat is, azt hiszem, ezt
két laboratórium végzi. Ha Önök ismerik a Minisztérium
által alá nem írt, de már forgalomban lévô -- külföldiek
által terjesztett --, modemekre vonatkozó szabványokat,
akkor tudják, hogy ezeknek a pontoknak nem kevés része igen
sok munkával jár.
A vizsgálatokat nagyértékû mûszereken végezzük. Csak
egyetlen példa: a vizsgálatok között van egy
spektrumanalizációs vizsgálat, amivel megállapítható, hogy
a modem milyen teljesítményben, milyen karakterisztikában
használja ki a távbeszélô csatornát. Ehhez a mûszer több
mint 4 millió forint. És ehhez kiegészítô eszközök
kellenek, napi karbantartás, szerviz... Ezért nem véletlen
az sem, hogy kevés olyan laboratórium van, amely hajlandó
vagy egyáltalán képes ilyen vizsgálatokat elvégezni. A
másik része természetesen az az ismeret, amely tíz év alatt
a mérési elvek kidolgozása és a szabványosításban való
részvétel során halmozódott föl.
@VUnicomp:@N Reagálni szeretnék az engedélyeztetés durván
100 ezer forintos árára. Nemrégiben végigvittük egy
modemünket ezen a procedúrán. A postai távközlési vizsgálat
volt a legvaskosabb, ezt követte a MEEI vizsgálat, s az FGI
vizsgálata már csak szerény költségû volt.
Szerintem a forgalmazókat nagymértékben visszatartja az
engedélyeztetéstôl az, hogy a procedúra rettenetesen
bonyolult. Végigkilincseltem a MATÅV minden irodáját, majd
a Távközlési Fôfelügyelet szinte minden szobáját.
Megcsináltattam a távközlési vizsgálatot, azután elmentem a
MEEI-be, az FGI volt a leggyorsabb. Mindez ""csak" két
hónapomba került, ugyanis erôszakosak voltunk.
És amikor azt hittem, végre minden kész van, még egyszer
ennyit kellett várni, amíg megkaptuk az engedélyt. Elôször
kaptunk egy típusjóváhagyó okiratot, ami alapján kérhettük
a típusjóváhagyó határozatot, ami alapján már lehetett
kérni a forgalmazási engedélyt. Természetesen mindegyik
lépés külön papír beadását jelentette, külön ki kellett
várni a két hétig, egy hónapig tartó ügyintézést. Magyarán
arra voltunk kényszerítve, hogy a modemeket postai engedély
nélkül forgalmazzuk. Utólag mentünk ki ""felnyalni" a
címkéket.
Ez a legnagyobb visszatartó erô. Az ár tényleg vaskos, de
az Nyugat-Európában sem olcsó.
@VPTF:@N Amikor a Távközlési Fôfelügyelet 1990-ben
létrejött egy Minisztertanácsi rendelet alapján, akkor csak
az akkori MATÅV, a korábbi Posta vizsgáló helyei, a PKI és
adatátvitel szempontjából az akkori adatátviteli
igazgatóság fejlesztési osztálya foglalkozott a
bevizsgálással. Mi már akkor is éreztük, hogy az az egy
labor egyrészt nem lesz elegendô az igények kielégítésére,
másrészt a vizsgálatot végeztetôk részrehajlást is
feltételezhettek, hiszen csak a MATÅV laborja állt
rendelkezésünkre. Az adott lehetôségeken belül próbáltunk
további lehetôségeket biztosítani, de a szakmai ismeret és
a mûszaki háttér hiánya miatt sokáig nem tudtunk más
vizsgálóhelyet kierôltetni. Körülbelül fél éve a Kandó
Kálmán Mûszaki Fôiskola is végez méréseket. Ilyen
értelemben sajnos az adatátvitel rosszabb helyzetben van,
mint a beszéd típusú berendezések vizsgálata, hiszen ott
viszonylag egyszerûbb, hétköznapibb eszközökkel lehet a
berendezéseket mérni, ezért ott több labor elindítására is
lehetôség volt.
Amikor beérkezik hozzánk a kérelem és az engedélyezéshez
szükséges összes dokumentáció, nekünk törvény szabta
kötelességünk, hogy erre 30 napon belül reagáljunk. És a
kilenc fôs osztály nem csak modemeket engedélyez. Tavaly
néhány híján 350 berendezést engedélyeztünk. Åltalában nem
szoktuk kihasználni a 30 napot, s csak elvétve lépjük túl
-- a határozat két-három héten belül megszületik. Viszont,
mint minden ilyen esetben, a jog azt mondja, hogy egy
határozatot meg kell küldeni az érdekelt félnek és a vele
szemben állónak, jelen esetben a két hazai szolgáltatónak,
a Magyar Távközlési Vállalatnak és az Elsô Hazai Távközlési
Vállalatnak. Az utolsó kézhezvételtôl számított 15 napig
mindenkinek felszólamlási ideje van, a kérelmezônek is, és
az ellenérdekelt feleknek is. Csak akkor tudjuk jogerôre
emelni a határozatot, hogyha ez idô alatt nem érkezik be
hozzánk fellebbezés. Ettôl a várakozási idôtôl -- a
postázással együtt -- nem tudunk eltekinteni. Ez a magyar
jogrend által ránk elôírt kötelezettség. Tehát normális
esetben egy kompletten beadott igény nálunk másfél hónap
alatt lebonyolódik. A típusjóváhagyó okirat jogerôre
emelkedésének napján el lehet vinni az elsô forgalmazási
engedélyt és az elsô címkemennyiséget.
Van egy példám is -- igaz, nem modem ügyben. ùj telefonjára
a Swatch cég szinte napra egy idôben indította el az
engedélyeztetési eljárást Németországban és Magyarországon.
Nálunk három hónappal elôbb fejezôdött be az eljárás. A
költségekrôl meg csak annyit: Angliában egy végberendezés
vagy bármilyen távközlô eszköz engedélyezéséhez elôre le
kell fizetni több százezer fontot. Ehhez képest, azt
hiszem, mi messzemenô engedményeket adunk a forgalmazóknak.
@VGyanús, nem gyanús... gyanús@N
@VCHIP:@N ""Amennyiben a berendezés együttmûködése a magyar
távközlô hálózattal kizárólag a laborvizsgálat alapján nem
dönthetô el, vagy a mûszaki követelményrendszer jelentôs
mérvû változása várható, úgy PTF a típusjóváhagyást
(idôbeli és/vagy mûszaki) korlátozással meghatározott ideig
adja meg, és általában a meghosszabbítást feltételhez
köti." Mit jelent ez a tájékoztatóból idézett, s szerintem
nagyon képlékeny megjegyzés?
@VPTF:@N Ez a tájékoztató nem csupán a modemvizsgálatra
vagy annak a körülményeinek a tisztázására vonatkozik,
hanem érvényes minden távközlési berendezésre. Vannak olyan
távközlési eszközök, amelyeknek az együttmûködési
feltételeit csupán laborkörülmények között vizsgálva nem
kapunk mindenre választ. Ezeknél szoktunk elôírni kísérleti
üzemet, s ezek általában nem is végberendezések, mint a
modem vagy egy készülék, hanem a szolgáltató rendszerébe
épülô rendszerelemek, központok, átviteltechnikai eszközök.
A próbaüzem tapasztalatai kiegészítik a laborban készült
vizsgálati jegyzôkönyvet.
Visszavonást eredményezhet, ha az új eszköz az addig
engedélyezett berendezéseket mûködésképtelenné teszi. A
hatóság ezzel élve bizonyos berendezések további
használatát meg tudja tiltani.
@VBiztosítás = biztonság, engedélyeztetés = formaság@N
@VSecotel:@N Boncoljuk egy kicsit a vizsgálatokat! Az elsô
pont a távközlési vizsgálat: megnézik azt, hogy teljesíti-e
a CCITT-t. Második pont a biztonságtechnikai vizsgálat:
megnézik, hogy ha valaki bedugja a készülékét a
kettôhúszba, nem fogja-e agyonütni. Harmadik a
rádiózavar-szûrô vizsgálat: használatától nem némulnak-e el
a tévék stb., stb. Azt viszont senki nem garantálja, hogy a
berendezés használható is. Nem látok semmilyen pontot,
amely a vásárlónak adna bármilyen biztonságot.
@VPTF:@N Ha nincs kompatibilitás-vizsgálat, soha nem
lehetünk biztosak abban, hogy az eszközünk mûködni fog.
@VCHIP:@N A MEEI jogosult biztonságtechnikai vizsgálatok
végzésére, de a PTF mástól is elfogad biztonságtechnikai
jegyzôkönyvet. Lehet, hogy postai engedélyezés
szempontjából más is elégséges, de a magyar forgalomba
hozatalhoz csak a MEEI engedély jó?
@VPTF:@N ""A PKI jogosultsága a biztonságtechnikai
vizsgálatokra" téma egy kicsit túlmutat a jelenlegi
kerekasztal lehetôségein. Tulajdonképpen az Ipari
Minisztérium, a KHVM és más hatóságok között folyik
egyfajta egyezkedés ezen a téren. A PKI valóban bír egy
KHVM minisztériumi felhatalmazással, miszerint távközlési
berendezések biztonságtechnikai vizsgálatát végezheti.
Ugyanakkor a szintén hatóságként mûködô Munkavédelmi
Fôfelügyelet megkérdôjelezi a MEEI biztonságtechnikai,
illetve munkavédelmi vizsgálatának jogosultságát,
felelôsségre vonva minket, hogy miért adtunk ki olyan
alközpontokra jóváhagyást, amelyeket csak MEEI vizsgált, a
PKI viszont nem. Ez egy kis anomália a hatóságok között.
@VMEEI:@N A MEEI egy 8/1984-es ipari miniszteri rendelet
alapján végzi a vizsgálatait. Ez mindegyik villamossági
termékre kötelezô. Mi kizárólag az élet- és
vagyonbiztonság, testi épség szempontjából vizsgáljuk a
készülékeket a vonatkozó magyar szabványok alapján, amelyek
szinte mind nemzetközi szabványokon alapulnak. A modemekre
is az a nemzetközi szabvány vonatkozik, amely az
irodagépekre és számítógépekre: az IEC 60 950. Ennek
legújabb kiadása tartalmazza a 220 voltos hálózattal,
illetve a telefonvonallal kapcsolatos követelményeket.
A magyar szabvány két részre bontható. Az egyik az
érvényben lévô, az MSZ EN 60 950, amely egy Euro szabványon
alapszik, a másik pedig egy tervezet, amely a távközlési
vonalakra kapcsolt berendezések -- a távközlési vonal és az
egyéb belsô szekunder áramkörök közötti elválasztásokra
vonatkozó -- speciális biztonsági elôírásait tartalmazza.
Ezek között rengeteg a mérés- és idôigényes kitétel,
amelyek ellenôrzése sok pénzbe kerül. Ha mindezt figyelembe
vesszük, akkor a MEEI modemekre megállapított vizsgálati
díjai nem magasak, hiszen szabvány szempontból ezek nem
annyira bonyolult készülékek, mint például a speciális
szünetmentes áramforrások. Azt nyugodtan kijelenthetem: a
típusvizsgálat garantálja, hogy a termék biztonságos.
A MEEI elfogad olyan nemzetközi tanúsítványokat és
jegyzôkönyveket, amelyeket nemzetközileg akkreditált
bizottságok fogadtak el. Két ilyen rendszer van: az IEC és
a Senelec. Ezenkívül együttmûködünk a VDE-vel, és
tárgyalunk néhány európai vizsgálóintézettel. Talán így
megoldható, hogy ne két hónap legyen az engedélyeztetés
átlagos átfutási ideje, hanem rövidebb, s ez a vizsgálati
díj csökkenését is jelentheti.
@VCHIP:@N Aki végigjárja az engedélyezési procedúrát,
biztos lehet abban, hogy az ô berendezése tökéletes.
Ugyanakkor mások sok olyan berendezést hoznak forgalomba,
amelyek hibásak, és esetleg bajt okozhatnak. ïk kihagyják
az engedélyeztetést, és ha éppen nem történik baj,
szerencséjük van, és gazdasági elônybe kerülnek. De vajon
mondhatjuk-e azt a szerencsétlen vásárlóra, akit megráz a
villany, hogy neki pechje van?
@VMEEI:@N ùgy gondolom, ezeken a kérdéseken segít majd az a
termékfelelôsség rendszer, amely az EK országaiban és az
Egyesült Ållamokban már mûködik, de nálunk még nem vezették
be. Magyarországon a parlament, azt hiszem, mostanában
fogja tárgyalni az erre vonatkozó törvényt. Ez mindenképpen
elôrelépés lesz. Most alakul ki a piacgazdaság, rengeteg
kis cég van, s ezek meg akarnak élni, fejlôdni akarnak,
ezért kismillió terméket hoznak be külföldrôl. Ebbôl
adódnak ezek a gondok. Talán a törvény súlyos szankciói
segítenek ezen.
@VFeketén vagy engedéllyel?@N
@VSCI-Modem:@N Nem látom igazán az intézmények mögötti
koncepciót. Létrejött egy szervezet, a PTF, amelynek a
miniszter úr nem tud biztosítani pénzt, ezért kitalálják
ezt a 2,5 százalékot, amely az intézmény mûködéséhez,
papírhoz, munkabérhez, egyebekhez szükséges. Feltételezem,
nem errôl van szó. Ha viszont arról, ami itt is, és abban a
levélben is szerepel, amit a CHIP magazin cikkére írt
Dömötörné Åcs Katalin, hogy tudniillik szeretnének
megteremteni egy modern távközlési kultúrát, és ezért el
szeretnék érni azt, hogy a hazánkba bekerülô eszközök
megfeleljenek minden olyan követelménynek, amely ma
elvárható, akkor azt szeretném, ha ezt úgy gondolnák végig,
hogy a szereplôk, történetesen azok, akik a modemeket
gyártják vagy forgalmazzák, minél elôbb megtalálják az utat
ehhez a hatósághoz.
Szerintem kevés modem rendelkezik PTF címkével. Tehát van
néhány olyan forgalmazó, aki elviszi a hátán a PTF-et, és a
világ úgy, ahogy van, jól van ezen a területen. Ha mégis
mást gondol a PTF vagy a Minisztérium, akkor nagyon
szívesen hallanám, hogy mi errôl a véleménye. Mit lehet
tenni, hogy a helyzet megváltozzon, és a terhek
egyenletesen oszoljanak el? És mitôl lesz várható, hogy
mások is engedélyeztetni fogják a modemeket? Hogyan lehet
ezt például egyszerûbbé tenni? Nekem az a javaslatom, hogy
a 2,5%-ot ne papírra meg munkabérre fordítsa a PTF. A
2,5%-ból lehetne támogatni a vizsgálatokat.
Kérdésem továbbá, hogy az 1992-ben forgalomba kerülô
beszédsávú modemek hány százalékán virít vajon a PTF
címkéje? Én olyan 2,5%-ot tippelek.
@VHumansoft:@N Szerintem is mindenképpen 10% alatt van.
Hogy 2,5 vagy 4%, azt nem tudom, de nagyságrendben ekkora
lehet az arány.
@VSecotel:@N Én alapvetôen pont-pont közötti
összeköttetésekkel foglalkozom, és meg merem kockáztatni a
30--40 százalékot. Ugyanis a nagy cégek a piacon is
vigyáznak ezekre a dolgokra.
@VPTF:@N Itt szerepel egy lista, amely tartalmaz ötvenkét
engedélyezett modemet. Erre a listára csak azok a modemek
kerülnek fel, amelyekre forgalmazási engedélyt kértek.
Hogy pontosan mennyit forgalmaznak szürkén vagy feketén,
erre vonatkozóan én nem merek semmiféle becslést mondani.
De szeretnék idézni egy ma is hatályos jogszabályt:
""Jogszabály ellen vét az a cég vagy személy, aki
Magyarországra behoz bármilyen távközlési vonalra
kapcsolható végberendezést." Ez az 1964. évi 9-es törvény
20. paragrafus, azt hiszem, fô bekezdése. Tehát olyan
vezetékes vagy vezeték nélküli távközlési berendezés
gyártásához vagy külföldrôl való behozatalához, amely a
Magyar Posta, jelen esetben a MATÅV hálózatához
csatlakoztatható vagy a frekvenciagazdálkodás szempontjából
érdekes, engedély kell.
@VIdô: mérés@N
@VdBm:@N Elôször is a vizsgálati idôre szeretnék javaslatot
tenni mindenkinek -- aki szeretne vizsgáltatni. Nyilván
mindenki tudja, a három vizsgálat párhuzamosan is
elindítható, a vizsgálati idô így közel harmadára
csökkenthetô. Akinek fontos, azt hiszem, annak megéri az a
néhány plusz készülék, ami ehhez kell. Fôleg ha igazán
bízik abban, hogy át fognak menni a vizsgán.
A másik javaslat. Egy modemnek rengeteg paramétere van. Ha
a gyártó ezekrôl korrekt leírást ad, akkor mint vizsgáló
laboratórium ingyenes konzultáción átvizsgáljuk ezeket a
paramétereket. Szívesen veszünk részt a gyártó és
forgalmazó közös konzultációján is, ahol már elôre meg
tudjuk mondani, hogy a megadott paraméterek alapján nagy
valószínûséggel átmegy a vizsgán, vagy pedig
változtatásokra lesz szükség.
@VKorbácsot a hatóság kezébe!@N
@VCHIP:@N Még mindig nem tudjuk, hogy ki védi azt a
forgalmazót, aki korrektül eljár és beszerzi az összes
engedélyt. Az az érzésem, a forgalmazók egyszerre szidják a
hatóságot, mert nehezen tudják az engedélyezésen
keresztülverekedni magukat, ugyanakkor pedig, ha megkapták
végre az áhított engedélyét, azt szeretnék, hogy a hatóság
kezében legyen egy karikás ostor, és aki nem folyamodott az
engedélyért, azt büntesse meg!
@VMEEI:@N A MEEI-nek nincs hatósági jogköre, hogy bárkit is
megbüntessen. De a magunk módján mi is igyekszünk fellépni
azokkal a forgalmazókkal és importôrökkel szemben, akik nem
vizsgáltatják a termékeiket. Ha felszólításainknak nincs
foganatja, akkor a Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôséggel vagy
a Versenyhivatallal közösen próbálunk eljárni ezekkel a
forgalmazókkal szemben. A mi célunk az, hogy az országba
kerülô termékek biztonságosak legyenek.
@VSCI-Modem:@N De akkor újra meg kell kérdeznem: mi a
koncepció? Vagy szankcionáljanak, és ennek legyen
látszatja, vagy pedig ösztönözzenek! Próbálják ösztönözni a
forgalmazókat akár a vizsgálati díj egy részének
visszatérítésével, vagy például PTF címkére lehessen
vásárolni a típusjóváhagyáshoz szükséges díj összegének
vagy egy részének megfelelô értékû árut. Hogy érezze, aki
hajlandó ezzel foglalkozni: nincs magára hagyva.
@VPTF:@N A 127-es jogszabály, ami minket, a Távközlési
Fôfelügyeletet létrehozott, feladatunkká teszi ezeknek a
berendezéseknek a véleményezését és forgalmazási
engedélyezését. Természetesen nem elégszünk meg azzal,
hogy kiadjuk a típusjóváhagyást és a forgalmazási
engedélyeket. A lehetôségekhez mérten próbáljuk ellenôrizni
a forgalmazást is, és igyekszünk eljárni az illetéktelen
forgalmazókkal szemben. De ezen a területen nagyon sok
forgalmazó van, és folyamatosan jönnek az újak, akik nem
állnak be az engedélyeztetôk sorába, ezért állandó
restanciában vagyunk. Egyelôre azt sem tudom, mikorra
érjük el azt, hogy mindenki betartsa a jogszabályokat.
A PFT nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó. Szeretném felhívni
a kerekasztal körül ülô urak figyelmét arra, hogy lehet,
hogy a forgalmazók félvállról vehetik a jogszabályokat, de
a hatóság ezt nem teheti meg. Nekünk ezek alapján kell
eljárnunk, tehát bármennyire is szívem szerint való lenne,
én nem tehetem meg, hogy az est folyamán sokat vitatott
8/1991-es jogszabályt bármilyen módon felülbíráljam. S
ugyanez vonatkozik egyéb dolgokra is: azt tesszük, amit
tehetünk, azt maximálisan, de annál többet nem. Csak
reménykedni tudunk abban, hogy az új távközlési törvény
majd több lehetôséget nyújt a távközlési hatóság számára az
ilyen jellegû szankcionálásra.
@VSCI-Modem:@N Amiket fölvetettünk, s ezért elnézését is
kérem, tulajdonképpen csak a PTF-nek címeztük, pedig
valójában ez a Minisztérium felé észrevétel. ùgy gondolom,
s ez nem csak a jelen tárgyra vonatkozik, hogy nem mi
vagyunk a jogszabályokért, hanem a jogszabályok vannak
értünk. Azt szeretnénk, hogy akár az Önök közvetítésével,
akár más módon, de induljon el valami változás. Tehát az
itt részben föltárt tényeket figyelembe véve olyan jogi
szabályozás jöjjön létre, amelyet ha végrehajt a hatóság,
az egész rendszer jobban fog mûködni. Ezért beszéltem a
koncepció hiányáról. De ezt nem Önöknek, hanem a
Minisztériumnak kell kidolgoznia.
@VPTF:@N Én úgy érzem, hogy talán a Minisztériumot sem
kellene bántani -- most nem a kenyéradó gazdámat akarom
védeni. Ugyanis a távközlési szakma az új távközlési
törvényben szerintünk kijavította, ami a mostaniban nem jó.
Ez valahol elakadt, de nem a Minisztériumnál, s nem tudom,
hogy hol... Az az érzésem, hogy tulajdonképpen nyitott
kapukat döngetünk. Mi szeretnénk majd egy olyan távközlési
törvény szerint dolgozni távközlési hatóságként, hogy az
eddigihez hasonló problémák ne merüljenek fel.
@VEpilógus@N
@VCHIP:@N Igazán büszkék vagyunk, hogy sikerült néhány
problémás kérdés tisztázása, ha nem is mindegyiké.
Fontosnak tartjuk, hogy a végfelhasználó érdekei is szóba
kerültek. Talán azok a forgalmazók, akik nem lehettek
jelen, e beszélgetést olvasva el tudják fogadni azokat a
szükségszerû dolgokat -- például egy-egy engedélyezési
eljárás hosszas procedúráját --, amelyek a modemek
forgalmazását bonyolították, a modemkérdést némi köddel
burkolták. Azt is hozzátesszük, hogy mindenképpen
változtatni kell a mai helyzeten. Mindenki azt szeretné,
hogy jó irányban történjen változás.
Kerekasztal-beszélgetésünkkel eljutottunk arra a
határvonalra, ameddig mi, a szakmai sajtó eljuthatunk. A
módosítás, a javítás nem ennek a fórumnak a feladata. De
reméljük, hogy hozzájárultunk az építô párbeszéd
kialakulásához.
@KCHIP@N